Hírlevél - 2020 március

Hírlevél / 4. évfolyam 7. szám / 2020. március

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Meghívó: BÖSZ Nap
  • Meghívó: 20 éves az AJTP
  • Főnixmadár – Március 15. a nemzeti összetartozás évében
  • Forró téma a generációkutatás – Interjú Steigervald Krisztiánnal
  • Beszélgetés frissdiplomás öregdiákjainkkal: Illés Zsófia és Pozsár József
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

MEGHÍVÓ

Ezúton hívom és várom szeretettel a Bonyhádi Öregdiák Szövetség hagyományos rendezvényére, a BÖSZ Napra.

Időpont:

2020. május 16. szombat 10:00 óra

Helyszín:

Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola Atlétikai Centruma


Program:

8:30 – 10:00   Regisztráció az Atlétikai Centrumban

10:00              BÖSZ napi program az Atlétikai Centrum tánctermében

                                   − Elnöki köszöntő, beszámoló a BÖSZ éves munkájáról
                                   − Igazgatói beszámoló az intézmény aktualitásairól
                                   − Az 50 éve végzettek köszöntése és „Örökös diákká” fogadása

                                   − Koritsánszky Ottó-érdemérem, Gyalog István Junior-díj
                                      és BÖSZ Junior-díjak átadása

12:00              Ebéd – a Kollégiumban

Az éves tagsági díjat (2000 Ft) megfizető egyesületi tagjainkat és pártolótagjainkat vendégül látjuk ebédre, illetve igény esetén szállást is biztosítunk számukra a gimnázium kollégiumában, ha azt 2020. május 8-ig jelzik felénk.

Az éves tagsági díj befizethető személyesen a rendezvényen, a regisztráció során, illetve banki átutalással a 11746036-20007872 OTP Bank bankszámlára. Az utalásról szóló igazolást kérjük a regisztráció során bemutatni!

Ha kérdése, kérése van, forduljon bizalommal felénk központi e-mail elérhetőségünkön: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. !

Osztálytalálkozó szervezése esetén segít: Tormássi Éva küldött
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ; +36/20/824-6979.

Üdvözlettel:

Filó Tamás, BÖSZ-elnök

 

 

KÖZLEMÉNY

 

A koronavírus-járvány okán Magyarország Kormánya által kihirdetett veszélyhelyzet, illetve az azzal kapcsolatos rendkívüli intézkedések egyelőre – a BÖSZ Hírlevél 4. évfolyam 7. számának megjelenésekor – nem indokolják a 2020. május 16-ára tervezett „BÖSZ Nap” és a „20 éves az AJTP” találkozó megtartásának elhalasztását.

Az említett rendezvények megtartásának esetleges elhalasztásáról legkésőbb 2020. április 30-ig ad tájékoztatást a Bonyhádi Öregdiák Szövetség elnöksége és küldöttgyűlése.


Főnixmadár – Március 15. a nemzeti összetartozás évében

Ha egy szimbólummal kellene kifejeznem, hogy mit jelent számomra 1848-49, a forradalom és az azt követő szabadságharc, akkor egy főnixet képzelnék magam elé. Az ókori egyiptomiak, majd a görögök mitikus tűzmadara élete végén fahéjágacskákból fészket rakmagának, majd meggyújtja és vele együtt hamuvá ég. Aztán másnap e hamvakból születik újjá. A magyarság is összegyűjtötte a maga ágacskáit, amiket 1848-ban már éppen ideje volt meggyújtani. Az a magyarság, amely 1222-ben megalkotta azt az oklevelet, amely alapján évszázadokig működött. Az Aranybullába foglaltak a magyar rendiség kialakulásának első ágai voltak. A fészek elkészült, mire beköszöntött 1848 tavasza. Az utolsó magyar rendi országgyűlés elfogadta az úgynevezett áprilisi törvényeket, amelyek egy új korszak első ágai lettek. Azonban ehhez újjá kellett születnie a magyarságnak, mind közjogi, mind társadalmi értelemben, s mindezt egy olyan új Európában, új Kárpát-medencében kellett megtennie, ahol a nemzet fogalma új, meghatározó értelmet nyert.

1848. március 15. az elhaló és újjászülető főnixmadár, számomra ma is jelentőséggel bír. Azóta számtalanszor hamuvá lett magyarságunk, mégis mindig képes volt új fészket rakni – fészket, amelynek összefonódó fahéjágacskái a nemzeti összetartozást jelentik számomra.

E nemzeti ünnepünk tehát magában hordozza a közös jövőnkbe vetett hitünket, a nemzeti összetartozás igényét, s nem utolsó sorban a mindig újjászületés képességét.

Filó Tamás

 

Forró téma a generációkutatás

Interjú Steigervald Krisztiánnal, akivel „már régebb óta vagyunk fiatalok”

 

Öregdiák társunk szerepelt nemrég D. Tóth Kriszta Hello, WMN! műsorában, a Generációk harca és békéje című esten (az interneten megnézhető). A Bonyhádon felnőtt Steigervald Krisztián a generációkat kutatja, és amikor a mi X-generációnkat úgy definiálta, hogy „mi, akik már régebb óta vagyunk fiatalok”, máris adtam neki egy plusz pontot.

.- Milyen emlékeid vannak a középiskolás korodból?

- Nagyon szerettem a gimis éveket. Akkoriban kezdtem el a közéleti tevékenységet, és bekerültem a helyi Völgység TV-be, ahol a fiatalok egy saját blokkot készíthettek. Nagyon szerettem azt a pörgést, többek közt Barabás Évivel is dolgoztunk együtt. Elkezdtem a rádiózást is a gimiben, ha jól tudom, mi indítottuk a sulirádiót, naponta volt adás. Többen mondták, hogy nagyon vicces vagyok és ösztönöztek, pl. Hortobágyi János és Krähling Dani bácsi. Így lettem az iskolai rendezvények szpíkere, ami egyértelműen segített abban, hogy ma bátran ki merek állni emberek elé beszélni. Akkoriban eléggé hadartam, most lényegesen lassabban beszélek, járok retorikatanárhoz is. Érettségiig versenyszerűen úsztam Horeczky Jánosnál, az úszó csapat jelentős része is gimnazista volt, ők mind nagyon fontos szereplői voltak az életemnek.

- Merre indultál az érettségi után?

- A Pécsi Közgázra, majd PhD-ztam, maradtam a tanszéken, meg az egyetemi központban dolgoztam. Három év múlva rájöttem, hogy ez az akadémiai vonal nem való az én szabadelvűségemnek, így 2003-ban otthagytam az egyetemet. Jelentkeztem Budapestre egy nemzetközi piackutató céghez (GfK Hungária), egy hét múlva már kezdenem kellett, elég kapkodós költözés volt. Napra pontosan 8 évig dolgoztam ott.

- Miért döntöttél egy saját cég alapítása mellett?

- A GfK-nál nagyon sokféle feladatom volt, picit kiégtem, csak abban láttam a kiutat, ha felmondok. Utána fél évig tervezgettem, hogy mit szeretnék csinálni, közben órát adtam a Corvinuson meg különböző főiskolákon, tanítottam OKJ-s képzésen. 2012. január elsejével megcsináltam a saját piackutató cégemet, az Emocionális Marketing Kft-t, ami inkább egy tényalapú tanácsadó cég. A legtöbb piackutató adatokat szolgáltatott az ügyfélnek, és ráhagyta ezek értelmezését. Én viszont nem csak adatot adtam, hanem elkezdtem velük együtt gondolkodni. Ennek az új iránynak köszönhetően a cégem 1-2 éven belül kimagaslóan sikeres lett, amire nagyon büszke vagyok. Kezdetben egyedül dolgoztam, aztán felvettem asszisztenst, segítőket, idővel pedig kvalifikált embereket is: elemzőket, ügyfélkapcsolati embereket, akik jelentős terheket vettek le a vállamról.

- Beszéljünk a generációkutatásról, ami egy nagyon izgalmas téma.

- Alapvetően én ezt már 20 éve csinálom. Egyetemistaként az Országos Tudományos Diákköri Konferencián elindultam egy generációkutatós dolgozattal, és országos második lettem. Ez nagyon inspirált, de akkor még nem láttam, hogy ezzel mit lehetne kezdeni. Hat-nyolc éve kezdtem el vele komolyabban foglalkozni, szociológiai, demográfiai és marketing-kutatás szinten. Néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ezeket prezentálni, nagyon sok kifejezetten családi jellegű kérdés jött a résztvevőktől. Egyszerűen nincs minta a kezünkben, hogy hogyan kell most szülőnek vagy pedagógusnak lenni. Sokszor kijelentik, hogy a mai gyerekek hülyék, de valójában nem a gyerekek változtak meg, hanem a körülmények, a környezet, és persze a szülők is. Elkezdtem a témában elmélyedni, nagyon sokat kutattam, beszéltem különböző korosztályú emberekkel, utánaolvastam, és kezdett összeállni egy sajátos, egyéni kép. Magyarországon ma én vagyok az egyedüli, aki mind a hat generációval foglalkozik, kialakítva egy holisztikus képet. A piackutatás mellett ma már nagyon sok olyan előadásom, workshopom, tréningem van, ami kifejezetten családi, általános életviteli, pl. szülőknek, pedagógusoknak.

- Mennyire van szükség tudományos megközelítésre? Nem elegendő, ha nyitottak, elfogadóak vagyunk?

- Amit én közvetítek, csak részben tudományos, épp ezért tud átmenni az információ. Sokkal inkább önismeretről van szó, és a másik generációk megismeréséről, ami egy aha-élmény lehet. Például nem a gyerekek lettek digitálisak, hanem az egész társadalom, a szülők és a nagyszülők is. Mindenki prüszköl a gyerekekre, hogy pici koruk óta a telefonokat nyomkodják. Ez azért igazságtalan, mert nagyon kevés szülő mutat példát az offline gyerekkorra. Ha a gyerek 4-5 évesen azt látja, hogy az óvodai ballagásban nem ő a fontos, hanem az, hogy egy jó digitális eseményt lehessen belőle csinálni, akkor nyilván az a minta. Senki nem tanítja, hogy mi a tudatos internethasználat, tudatos digitális lét. Egy pedagógusnak igenis tudnia kell, hogy a digitális gyerekkor milyen más típusú agyműködést eredményez a mai fiataloknál. Az internet hatására ugyanis megváltozott az idegrendszerünk, az agyi működésünk. És ha ezt nem tudja valaki, és a régi metódus alapján szeretne tanítani, akkor nagyon sok falba fog ütközni. Például ha valaki íráson-olvasáson szocializálódik, az bal agyfélteke fókuszú fejlődés, viszont ha valaki audiovizuális dolgokon szocializálódik, az a jobb agyfélteke fókuszát erősíti. És a két esetben teljesen másképp tud tanulni, vagy épp figyelni a gyerek a szóban elhangzottakra. A megértés és az elfogadás az első lépés ahhoz, hogy ne ellenségesen, hibát keresve forduljunk egymás felé, hanem mondjuk azt meglátva, hogy a másik korosztálynak mi az előnye.

Veterán generáció: 1925-45-ös,
Baby boom generáció: 1946-64-es,
X-generáció: 1965-79-es,
Y-generáció: 1980-94-es,
Z-generáció: 1995-2009-es születésűek;
Alfa-generáció: 2010-től születettek

A generáció tulajdonképpen arról szól, hogy hányfajta élményt éltél át az életed során. Az X-esek nem csak az X-es élményt élték át, hanem utána az Y-t, a Z-t meg az Alfát is. De a mai Alfa-generációs nem élte át a mienket, ő nem tudja, hogy milyen nem énközpontú világban élni. Ezt csak mi tudjuk összehasonlítani.

- A mindennapokban is kicsit a generációkutató szemével figyeled az embereket?

- Az ember kezdetben mindenhol a saját témáját akarja látni, megerősítést keresve a saját életében is. Ez sok kezdő szakember hibája, amin később jókat lehet derülni. Tudatosan oda kellett figyelnem, hogy a családba ezt ne vigyem be. Abban viszont nagyon sokat segített, hogy ne egy megmondó ember legyek, hanem egy szülő, aki élvezi a közös pillanatokat a gyerekével. A mi szüleink voltak Magyarországon az első klasszikusan kétkeresős családmodell, és mi lettünk a kulcsos gyerekek. A szüleink mindent megtettek azért, hogy ne kelljen nélkülözzünk, ezért viszont rengeteget dolgoztak, nem tudták átadni azokat az érzelmeket, amelyekre a gyerekek nagy része vágyik. Nem is volt mintájuk arra, hogyan kell babusgatni. A mostani szülők trendje már az, hogy sokkal több nyílt érzelem-kimutatással élnek a családon belül.

Megváltoztak a családi szerepek: 30-50 éve az apa a hierarchia csúcsán álló tekintély volt a családban, aki nem vett részt az emocionális nevelésben, de a szigor hozzá kötődött. Az utóbbi 5-15 évben az apák egyre inkább kezdenek érzelmi szereplői is lenni a családnak, viszont egyre kevésbé hierarchikus szereplők. Vekerdy mondta, hogy a mai kornak az egyik nagy vesztesége, hogy az apa nem mond nemet a gyerekeinek, és nem érzékelteti, hogy ő a főnök. A pedagógusnak szülői szerepei vannak az iskolában, de ha nem tudja, hogy ezek a szülői szerepek megváltoztak, és ő még mindig ragaszkodik ahhoz a hierarchikus apai dominanciához, amin ő szocializálódott, akkor azt fogja látni, hogy a mai gyerekek nem értik azt, hogy nem. Ugyanez a helyzet a munkahelyeken, ahol egyre inkább mentor vezetőt keresnek a mai fiatalok, mert ezt szokták meg az apától. Ha valaki ezeket az összefüggéseket átlátja, akkor ez sokat segít az elfogadásban.

A digitalizáció pedig mindenkire kihatott és mindenkinek megváltoztatta az agyát, az idegrendszerét. Gerontológiai kutatások kimutatták, hogy azoknak a 70 év felettieknek, akik sokat interneteznek, ugyanúgy megváltozott az agyi szerkezetük, pl. a rövid távú memóriájuk megerősödött, de nem a hosszú távú memória kárára. De a ma születő gyerekek a digitalizáció miatt egy olyan környezetbe kerülnek, hogy nem nagyon van szükség hosszú távú memóriára, hiszen bármit megtalálni az interneten. És ezek a változások mindenkire kihatnak, csak ezzel nem akarunk szembesülni, egyszerűbb az egészet a gyerekekre fogni. Nagyon fontos a mintamutatás, pl. van-e digitális szünet a családban, amikor mondjuk egy órában senki nem használ digitális eszközt, és nem csak a gyereket tiltjuk le.

- Nálatok van ilyen otthon?

- Rettenetesen nehéz, de van. És próbálom hinni, hogy a 4 éves lányom ezért nem függő a digitális eszközöktől, hanem társasjátékozik, kirándul, könyveket lapozgat. Az óvónők nagy többsége azt mondja, hogy a mai óvodásokkal már nem lehet társasozni, mert nincs türelmük. A szülői feladat adott: ülj le a gyerekkel játszani, félretéve a telefont.

- Áprilisban megjelenik az első könyved, Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? címmel, melyet nagy örömünkre Bonyhádon, a XX. Völgységi Könyvfesztiválon is bemutatsz, június 12-én.

- Izgalommal várom a kötet megjelenését. Ez azzal foglalkozik, hogy az egyes generációknak mi az alapélménye, és hogy ezek mennyiben befolyásolják a világlátásukat. Közben már készül a második könyvem is arról, hogy munkahelyeken hogyan lehet bánni a generációs a témával.

- Tervezed, hogy más témában is elmerülsz ilyen alaposan?

- Azt gondolom, a generációs tanácsadásra még 3-4 évig lesz igény. Aztán a mi értékeink az öregedéssel lassan kikopnak, és az új értékek fognak versenyhelyzetbe kerülni. Már keresem a következő irányt, olyat kitalálni, működtetni, ami jó lehet a 21. századi kihívások mentén. Ez egy abszolút tudatos építkezés kommunikációs, stratégiai és igény szempontból. De most még azt érzem, hogy a generációkutatás egy nagyon forró téma. Sok szakmailag hibás dolog van a generációzás területén, rengetegen támadják, tagadják, hogy ezek a generációs kérdések fontosak lennének. Örülök, hogy tudok egy másfajta szemléletmódot adni, és hogy nagyon sok helyre hívnak és visszahívnak, szinte naponta megyek előadni. Sokszor kapok visszajelzést, hogy a gyerekkel javul a kapcsolat. Ezek a jelzések építenek engem, rengeteget ad emberileg is, hogy sokaknak tudok segíteni.

Kirchné Máté Réka

 

 

Beszélgetés frissdiplomás öregdiákjainkkal:

Illés Zsófia és Pozsár József

 

A BÖSZ Hírlevél februári számában egy frissen végzett állatorvost és egy frissdiplomás mechatronikai mérnököt ismerhettek meg a kedves Olvasók. Ezúttal – maradva a mérnöki pályán – egy élelmiszer- és egy villamosmérnökkel gazdagítjuk a frissdiplomás beszélgetéseink sorát.

Illés Zsófia

 Általános iskola

 2004-2007 Általános Iskola, Kisdorog

 2007-2010 Széchenyi István Általános Iskola, Bonyhád

 Középiskola

 2010-2016 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2016-2019 Szent István Egyetem, Budapest

 Elvégzett szak

 élelmiszermérnök

 

- Miért választottad annak idején az élelmiszermérnöki pályát?

- Őszintén szólva az élelmiszermérnöki pályával akkor találkoztam először, amikor végzősként az egyetemek listáját néztem szorgosan, hogy hova tovább. A képzés leírása egyből felkeltette a figyelmemet, mivel mindig is érdekelt, hogyan is készülnek pontosan az élelmiszereink, milyen folyamatokon, műveleteken esnek át, míg végül a tányérunkra kerülnek. Ezután már nem volt kérdés, mit is szeretnék tanulni.

- Mit tanultál?

- A képzés alatt az élelmiszeripar minden ágába betekintést nyertem, majd az alapismeretek megszerzése után különböző területekre szakosodhattam. Állatitermék, sütő- és tésztaipari, sör- és szeszipari, édes- és zsiradékipari, tartósítóipari, valamint borászat- és üdítőipari technológiák mellett megismerhettem az árukezelés és az élelmiszerkereskedelem minden csínját-bínját. Mindezt szakmailag kiemelkedő oktatóktól. Szívből ajánlom az élelmiszermérnöki szakot mindenkinek, akit érdekel, hogy miből is állnak össze valójában az élelmiszerek, hogyan készülnek pontosan, és azoknak is ajánlom, akik szeretik a természettudományi tárgyakat.

- Hogyan tovább?

- Jelenleg mesterképzési tanulmányaimat folytatom, ugyanúgy a Szent István Egyetemen. Szeretnék minél több szakmai tudást és tapasztalatot szerezni, akár egy külföldi gyakorlat keretein belül is. Azt, hogy a jövőben Budapest környékén vagy vidéken élek majd, még nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy mindig haza fogok járni a szeretteimhez.

- Ha visszatérnél a gimnáziumba (is), kikkel lenne örömteli az újratalálkozás?

- Minden tanáromra szívesen emlékszem vissza, így mindenkit szívesen látnék újra – ők voltak azok, akik szeretettel, időnként szigorral kísértek minket az úton. Szívesen gondolok vissza a mindennapos német órákra Heidecker Edina tanárnővel, az angol órák Magyariné Medve Alexandra tanárnővel, és a történelemórák Ruppert Dóra tanárnővel sem közömbösek számomra, tőlük rengeteget tanulhattunk, ahogyan Breining Beáta tanárnőtől is, aki megszerettette velem a matematikát. Scheidler Géza tanár úr, egykori osztályfőnökünk volt az, aki igazi osztályt, igazi csapatot faragott belőlünk. Az osztálykirándulások során mindig kimozdított minket a komfortzónánkból a legváltozatosabb (általában legsportosabb…) programokkal, amelyek során örök élményeket szereztünk. Mindig volt egy bölcs szava hozzánk, akár az osztályfőnöki, akár a testnevelésórák során, sokat köszönhetünk neki.

- Mi az, amit a bonyhádi gimnáziumnak köszönhetsz?

- Bonyhádi petőfisnek lenni számomra azt jelenti, hogy bárhová is megyek a világban, büszkén mondhatom, hogy itt végeztem. Az itt töltött évekre mindig szívesen emlékszem vissza, rengeteg közös emlék köt ide barátokkal, osztálytársakkal, mindig megmosolyogtat, ha felidézem ezeket a pillanatokat. Boldogsággal tölt el, hogy akármikor visszamegyek a gimnáziumba, tárt karokkal várnak.

- Kívánom, hogy ez maradjon is így! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, a mesterdiploma megszerzéséhez pedig sok sikert kívánok!

 

Pozsár József

 Általános iskola

 2002-2010 Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Bonyhád

 Középiskola

 2010-2014 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2014-2020 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest

 Elvégzett szak

 villamosmérnök

 

- Mi volt a fő oka annak, hogy ezt a szakmát választottad?

- Gyerekkorom óta érdekelt a villamosság, különösen az erőművekkel kapcsolatos dolgok. Azért választottam ezt a szakot, mert a Paksi Atomerőműben szerettem volna dolgozni. Az egyetemen az érdeklődési irányom kicsit módosult, az elektromos autók kezdtek el érdekelni. Diplomaszerzésem után is az elektromos autók fejlesztéséhez kapcsolódó munkahelyen helyezkedem el.

- Megadta a gimnázium a kellő alapokat?

- Alapvetően reál beállítottságú vagyok, a gimnáziumban az egyik kedvenc tantárgyam a matematika volt, amit 9. és 10. osztályban Hohl Árpád tanár úr tanított, ahol megkaptam az alapokat, míg a 11. és 12. osztályban, fakultáción Csötönyi Nóra tanárnő csoportjába kerültem. A fakultációs csoportban pedig szilárd alapokra építve olyan ismereteket kaptam, amelyek a villamosmérnöki szakon az első félév matematika (függvény analízis) anyagának nagy részét lefedte.

S bár reálos vagyok, a másik kedvenc tantárgyam a történelem volt, amit a mai napig nagyon szeretek. Kutnyánszkyné Bacskai Eszter tanárnő óráin sohasem unatkoztam. Heidecker Edina tanárnő németóráin pedig olyan nyelvtudást szereztem, amelynek segítségével az egyetemen német nyelvű képzésen tudtam tanulni.

- Mit adott az egyetem?

- Amikor én kezdtem az egyetemet, akkor az első két évben mindent németül tanultunk és mindenből németül is vizsgáztunk. A német nyelv igazából nem jelentett akadályt, körülbelül 1 hónap alatt hozzá lehetett szokni. Minden szükséges szakkifejezést elmondtak nekünk magyarul is, így a magyar szaknyelvben sem szenvedtünk hiányt. A képzés során a szakma mellett elsajátítottam a német szaknyelvet is, ami az egyetem után a munkakeresésnél hatalmas előnyt jelentett számomra.

Mivel az első két évet jól teljesítettem, lehetőségem volt egy félévet ösztöndíjasként Németországban, a Karlsruhei Egyetemen (KIT) tanulni úgy, hogy a kint teljesített tantárgyakat automatikusan elismerte a BME. Ez életre szóló élmény volt számomra. Olyan dolgokat tanultam ott, amiket itthon nem, vagy nem olyan mélyen oktattak az egyetemen. Természetesen lehetőségem nyílt világot látni: túráztam a Fekete-erdőben, ellátogattam Strasbourgba, Heidelbergbe és Bázelbe is.

- Mit jelent számodra a bonyhádi gimnázium?

- Szeretem a gimnáziumot és szeretem Bonyhádot. Amikor a gimnázium előtt elmegyek, mindig eszembe jutnak a szép emlékek, melyeket az iskola falai között átéltem.

- Engedd meg, hogy ezúton gratuláljak még egyszer diplomaszerzésedhez! Pályakezdésedhez pedig szép sikereket kívánok!     

Filó Tamás

 

Útravaló

Mire vigyázzunk? És mikor vigyázzunk?

Jézus Krisztus mondja: Vigyázzatok! Mk 13,37

Sokszor döbbenek rá, Isten igéje mennyire aktuális tud lenni egy-egy élethelyzetben. Most sincsen másképpen. Vigyázzatok! – hangzik Jézus szava március hónap igéjében. De mire vigyázzunk? Bizonyára többen erős kérdőjelekkel a fejükben hallgatják a híreket, nézik az újságokat, hogyan alakul az éppen aktuális járványügyi helyzet. Jézus szava azonban az egész életre vonatkozóan figyelmeztet: Vigyázzatok! Mikor vigyázzunk? Most, hogy vészhelyzetet hirdettek ki? Nem, mindenkor úgy kell élnünk az életet, hogy egymásra, a magunk életére, és a körülöttünk lévő világra, környezetre vigyázunk. Míg mi sokszor csak akkor riadunk fel, amikor valami veszélyezteti a mindennapjainkat, megszokott életritmusunkat, addig Jézus szava a bármikor, azaz hirtelen visszatérő Emberfia képét állítja elénk, aki az utolsó napon ítéletre érkezik. Ahogyan egykor – március idusán – hirtelen változott meg a magyar nép élete, sorsa, addig mi is fel kell készüljünk arra, hogy bármikor számot tudjunk adni emberségünkkel, emberlétünkkel, és úgy tudjunk élni ebben a világban, mint akik mindig, minden időben hittel és szeretettel figyelnek oda a rábízottakra, és Isten vezetésére. Jézus szava minket is megszólít: Vigyázzatok!

Aradi András esperes

 

 

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg egységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek