Hírlevél - 2019 november

Hírlevél / 4. évfolyam 3. szám / 2019. november

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Interjú a Reformáció nap előadóival
  • Esmeralda és Karcsi novemberben a strandon
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

 

Interjú a Reformáció nap előadóival

 

Mint arról a BÖSZ Hírlevél októberi számában már beszámoltunk, az idei esztendőben is gazdagították a gimnázium Reformáció napi előadásait 2010 után végzett öregdiákjaink. Ezúttal Paplauer Tamás és Raksányi Dániel élményeit, gimnáziumi emlékeit idézzük fel.

Paplauer Tamás 2015-ben érettségizett, Friedszám Edit osztályában. A Reformáció napra „A tévés kulisszák mögött” címmel hozott előadást, amelyben nemcsak saját élményeibe engedett betekintést, hanem technikai bemutatóval tette interaktívvá az előadást. Előadásáról és arról kérdeztem, hogy milyen érzésekkel tért vissza az alma materbe.

- Amikor beléptem a gimnázium ajtaján, rögtön ismerős arcok fogadtak. Hihetetlen érzés volt újra az iskola falain belül lenni és beszélgetni egykori osztálytársakkal, évfolyamtársakkal és barátokkal. Közülük többen az előadáson is részt vettek, ami külön öröm volt számomra. A diákok meglepően érdeklődőek voltak a szakmám iránt. Nagyon örültem neki, hogy részükről több kérdés is elhangzott a rövidke hatvan perc alatt.Megnézhették, kipróbálhatták a hozott eszközöket, mint például a kamerákat, mikrofonokat, sőt még a „greenbox” vászon elé is beállhattak. Magamból kiindulva számítottam arra is, hogy lesz, aki nem figyel, vagy esetleg elkalandozik a figyelme néhány perc után, de a közönség az előadás végéig figyelt és ez nagyon jó érzés volt. Miután elköszöntem és elkezdtem összepakolni a hozott eszközöket, többen odajöttek hozzám és további kérdéseket tettek fel, hosszú perceken keresztül beszélgettem velük.

- Volt olyan tanárod, akivel vártad az újratalálkozást?

- A gimnázium négy éve alatt sok olyan tanárom volt, akik nagy és pozitív hatással voltak a jellemfejlődésemre, közülük Gruber Lászlóval vártam a találkozást, aki annak idején a földrajz tantárgyat szerettette meg velem. Nagyon reméltem, hogy találkozhatok osztályfőnökömmel, Friedszám Edittel, aki talán a legmegértőbb és segítőkészebb tanár, akivel valaha volt szerencsém találkozni. Sajnos azonban ottjártamkor egyikükkel sem futottam össze.

- Milyen érzés volt visszatérni az iskola falai közé? Lennél ma is bonyhádi gimnazista?

- Nagyon örültem annak, hogy a folyosók teljesen megújultak. Legelőször a stílusos, modern padló tűnt fel. Aztán meglátogattam az egykori kedvenc helyemet a suliban, a büfét, ahol azonnal megismertek az eladók és még egy ingyen kávéval is megkínáltak. Öcsém most tizenegyedik osztályos a gimiben. Amikor találkozom vele, valahogy mindig előjön a suli, mint beszédtéma, ekkor pedig visszagondolok az én csodás négy évemre ott. Irigykedem azokra, akik ott tanulhatnak, mert be kell vallanom, gyakran visszamennék még a japánkertbe, a futópályára, és ténylegesen hiányzik egy-két nyelvtan, vagy angol óra is. Határozottan lennék ma is bonyhádi gimis, hiszen rengeteg barátot, emléket gyűjtöttem a négy év alatt, amíg ott tanultam, illetve úgy érzem, hogy megfelelő felkészítést kaptam az életben várható igazi kihívásokra, kudarcokra. Ezen tapasztalatok nélkül lehet, hogy nem lennék ott, ahol most vagyok.

- Közel egy hónap telt el az előadás óta.

- Hálásan gondolok az előadás napjára. Nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyien eljöttek az előadásomra. Az pedig, hogy sokan kérdeztetek, érdeklődtetek, akár az előadás után is, megint csak egy nagy élmény volt. Az előadás utáni napokban unokatestvérem, aki szintén a gimi tanulója, küldött egy üzenetet, amiben leírta, hogy az egyik osztálytársa az előadás hatására lehetséges, hogy tévés irányban folytatja majd a tanulmányait. Ezért már biztosan megérte találkoznom velük. Köszönöm a közönségnek és nem utolsó sorban köszönöm a szervezőknek a meghívást!

- Én köszönöm, hogy elsőre, készségesen elfogadtad az invitálást, bízom benne, hogy lesz még alkalmunk előadóink körében üdvözölni téged!

 

Raksányi Dániel „Fogd meg fizika” címmel hozott kísérleteket a gimnáziumba, a fővárosi Wigner Jenő Szakkollégiumból, úgy mint Tesla-tekercset, Geiger-Müller számlálót, sőt ultrahangos és elektromágneses lebegtetést is. Osztálytársam volt, Nyitrai Menyhért osztályában. S bár nyáron az ötéves osztálytalálkozón bejártuk az iskolát, mégis a visszatérés élményéről kérdeztem.

- Hogy milyen volt előadóként visszamenni? Kapásból azt mondanám rá, hogy semmi különös, hiszen ez is csak a megszokott „bemutatózás”, csak a helyszín más. Aztán kicsit jobban belegondolok és eszembe jut, hogy megfordult a helyzet, most én állok ott, ahol a tanáraim álltak, és én vagyok az, akire a sok diák figyel azokból a padokból, ahol én is eltöltöttem 6 évet. Előadni sok helyen lehet, sokféle embernek, de ezt a különleges érzést csakis a gimi tudja visszaadni.

- Milyen volt a közönséged?

- Először is meglepett, hogy tele volt a jelentkezési lap az előadásomra, őszintén, nem gondoltam, hogy ennyien lesznek. A második meglepetés az volt, hogy azok közül, akik eljöttek, sokan aktívan részt is vettek az előadásban, érdeklődőek voltak (ahogy azt reméltem is). Kísérleti bemutatón az egyik legjobb érzés, amikor mutatsz valami érdekeset és a körülötted állók arcán meg látod a csodálatot és döbbenetet, azt a „Wow” és „Aztaaa!” arckifejezést.

- Tanáraink közül ki volt meghatározó számodra?

- Nász Gyöngyit és Csötönyi Nórát emelném ki, velük már a gimi alatt kialakult egy baráti kötelék, ami szerencsére még mai napig tart, de Unti Judit tanárnő is nagyon kedves számomra, mindig öröm vele találkozni, amikor visszamegyek a gimibe. Megemlíteném még Hohl Árpád tanár urat, akihez két évig jártam matek fakultációra és úgy gondolom, hogy ő is sokat tett tanulmányaim sikeréhez és persze vele is nagyon jó a kapcsolatom.

- Sok minden megújult az elmúlt években, az iskola épített környezete éppúgy változik, mint azok, akik megtöltik tartalommal. Lennél-e ma is bonyhádi gimnazista?

- Ez egy bonyolult kérdés. Ha minden ugyanúgy lehetne, mint amikor odajártam, akkor mindenképp, de valószínűnek tartom, hogy a mostani állapotában is nagyszerű lehet.Felújították a mosdókat, a padlót, fotocellás ajtó lett, ha csak a főépületet nézzük, s persze kívülről is csodásan megújult. Ez mind tetszett, sokkal modernebb érzést ad, mint azelőtt, viszont ez egy kicsit idegenebbé is tette a gimit, már nem ugyanaz (legalábbis küllemre), mint amibe mi anno jártunk. Volt, ami nagyon nem tetszett, mégpedig az, hogy az emeletről eltűntek a fotelek! Sok szép emlékem van arról, hogy mennyit nevettünk ott a szünetekben.

- Közel egy hónap elteltével hogyan értékelnéd a Reformáció nap rád eső részét?

- Élvezetes volt, sok jó, új emléket szerzett, de inkább egy üzenetet szeretnék átadni azoknak a diákoknak, akik még nem tudják milyen pályát választanának. Sosem késő váltani!!! Ha elkezdtek egy egyetemet és úgy érzitek, ez nem a ti világotok, akkor váltsatok! Inkább szánjatok rá pár évet, hogy kipróbáljátok azokat, amik érdekelnek, minthogy utána egész életetekben azzal foglalkozzatok, amit nem szerettek.

- Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Kívánom, hogy az általad választott pálya sikeres legyen, s persze hogy köszönthessünk még a Reformáció napi előadók sorában!

Filó Tamás

Esmeralda és Karcsi novemberben a strandon

A gimnázium 9.C osztálya kilenc fát ültetett el november 26-án a bonyhádi strand területén. Kult Gabriella osztályfőnöktől megtudtuk, hogy Rónai Magdolna volt az akció kezdeményezője, akinek az unokája, Hanna ebbe az osztályba jár. Egy országos civil akció keretében 10 millió fával gyarapítanák hazánkat, e felhíváshoz csatlakozva ültették most el a kilenc, adományként kapott fát. A 9.C-nek pedig egy remek osztályprogrammá vált a nemes célhoz való csatlakozás. A jó hangulathoz hozzájárult, hogy a fiatalok el is nevezhették a csemetéket, így Esmeralda és Karcsi - hét társukkal együtt - közösen váltak a helyi strand lakóivá.

A bonyhádi szervezet a Kálvária-dombon is szeretne fákat ültetni, ehhez a gimnázium egy másik osztályának a tanulóit fogják felkérni.

 

 

 

 

 

Útravaló

Sírva örülők – örülve sírók

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Mt 5,4

Egyik gyülekezeti tagunkkal folytatott beszélgetésből derült ki, hogy németajkú gyülekezeteinkben sokfelé az egyházi esztendő utolsó vasárnapján az oltárterítő színe fekete volt. Totensonntag-nak is hívták – és még hívják is Németországban sokfelé – ezt a vasárnapot. Furcsa lehet nekünk, hiszen ma már november elején indulunk ki elhunyt szeretteink sírjaihoz, de ők ezt az Örök élet vasárnapján tették meg. Hiszen mindamellett, hogy siratták elhunyt szeretteiket, hittek abban, hogy lehet reménységgel élni. Reménységgel a felől, hogy lesz egy nap, amikor mindannyian megállunk Krisztus ítélőszéke előtt, és kegyelmében bízva életünk lehet, mely örök és múlhatatlan. Ezért hangozhatott el talán ez a krisztusi tanítás is a hegyi beszédből: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Adja Isten nekünk ezt a hitet, mely a múlandóság láttán is az életről, reménységről beszél.

Aradi András esperes

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg egységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek