Hírlevél - 2019 december

Hírlevél / 4. évfolyam 4. szám / 2019. december

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • Évzáró gyertyagyújtással
  • Bonyhádtól a Harry Potter filmekig
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

 

Évzáró gyertyagyújtással

 

Részben rendhagyó, részben hagyományos módon zárták a 2019-es esztendőt a Bonyhádi Öregdiák Szövetség küldöttei. December 19-én Andorka Gábor gimnáziumigazgató meghívására vettek részt az iskola karácsonyi istentiszteletén az Atlétikai Centrumban. Az istentisztelet zárásaként – Makán Hargita lelkésznő vezetésével – minden jelenlévő tanuló és tanár közösen énekelte a Kis karácsony, nagy karácsonyt, hangolódva a közelgő ünnepre.

Az istentiszteletet követően a BÖSZ-vezetőség megjelent tagjai a kollégium előtti lélekharanghoz sétáltak, ahol gyertyagyújtással emlékeztek a jogelőd Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége alapító tagjaira, hiszen 83 éve, 1936. december 19-én fogadta el a Magyar Királyi Belügyminisztérium az egyesület alapító okiratát. Erre az eseményre 2016 óta emlékeznek minden évben gyertyagyújtással, illetve a vezetőség elhatározása szerint ötévente, azaz legközelebb 2021-ben tartanak ezen a napon emlékműsort.

„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.”

/Ady Endre: Karácsony (részlet)/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

Bonyhádtól a Harry Potter filmekig

 

Pogonyi Zoltán 1988-ban érettségizett a bonyhádi gimnáziumban, így e cikk írójával közös éveket is töltöttek az iskola falai között. S mivel az egykori iskolatársakat jobban nyomon követi az ember, bizton állíthatom: Zoli életútja, grafikusi munkássága érdeklődésre számot tartó. Ezért is kerestem meg kérdéseimmel – online. Bár szívesen kiruccantam volna hozzá Szingapúrba is. 

- Volt-e kedvenc tanárod a gimiben?

- Minden tanáromra tisztelettel gondolok. Legszebb emlékeim (talán meglepő) a magyar órákhoz kötődnek. Dr. Pálos László volt, aki megtanított nemcsak érteni, de érezni is az irodalmat.  Dr. Kolta László földrajz óráin tanultam meg a pontos és a lényeget megragadó jegyzetek fontosságát. Érdekes, hogy arra is emlékszem, milyen olvashatóan, sohasem kapkodva és szépen írt a táblára.  A kedvenc tantárgyaimként is az irodalmat és a földrajzot említeném. Hálával gondolok dr. Katz Sándor tanár úrra is. Ő volt az osztályfőnökünk, aki fáradtságot nem kímélve, rendkívüli elhivatottsággal matematikára tanított (valószínűleg én elég sok energiáját elhasználtam – a matematika nem volt az erősségem) és nagyon pragmatikus szemlélettel a gimnázium utáni életre igyekezett felkészíteni bennünket, többünket a helyes pályaválasztás irányába terelve.

- Miért szerettél bonyhádi gimnazista lenni?

- Az iskolának szinte tapintható tekintélye volt (és van a mai napig), még az akkori éretlen fejünkkel is éreztük ezt. Az iskola diákjai rendkívül jó eredményeket értek el tanulmányi és sportversenyeken. Emlékszem az „akikre büszkék vagyunk” fotókra a lépcsőház falán.

- Most hogy látod, mit kaptál a gimitől?

- Útravalót. Értékrendet. Kedves emlékeket.

- Tartod-e a kapcsolatot egykori osztálytársaiddal, tanáraiddal?

- Némelyikkel igen, bár a távolság nyilván megnehezíti a rendszeres, személyes találkozásokat, amik nagyon hiányoznak.

- Mikor jártál utoljára Bonyhádon, illetve a gimiben?

- 2017-ben. Ha Bonyhádon járok, mindig ellátogatok a gimibe. A gimnázium épülete megújult, gyönyörű az udvar, a sportpálya. Irigylem a mostani diákokat. Remélem megfelelőképpen értékelik ezt a gyönyörű környezetet.

- Mit üzennél a mai bonyhádi gimnazistáknak?

- Vegyenek komolyan valamit. Merjenek nagyot álmodni – és tegyenek érte. Talán a legfontosabb dolog, amit újra és újra megtapasztalok: ha komoly munkát fektetünk valamibe, az előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét – néha nem várt körülmények között, de többszörösen megtérül.

- Mikor kezdtél el alkotni, rajzolni?

- Mióta az eszemet tudom, mindig rajzoltam. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik támogattak ebben: gondoskodtak róla, hogy mindig legyen papír és ceruza otthon. Nem erőltették, hogy rajzoljak és sohasem próbáltak eltántorítani a művészi pályától.

- Kinek/minek a hatására döntöttél a művészi pálya mellett?

- Több nevet szeretnék megemlíteni. Sebes Andrásné, Baba néni volt, aki az általános iskolában a szárnyai alá vett. Itt értem el az első sikereket. Hadd büszkélkedjek: alsó tagozatban háromszor nyertem meg a Bonyhádi Cipőgyár által meghirdetett, évente megrendezésre kerülő rajzpályázatot. A fődíj mindhárom alkalommal egy-egy pár cipő volt. A nyeremény testre szabott volt: magam választhattam ki a lábbeliket. A legenda szerint a harmadik diadal után megkérdeztem a cipőgyár alkalmazottait, hogy választhatok-e egy cipőt most már az anyukámnak is, merthogy nekem már van elég. Hogy igazán komolyan vegyem a művészetet, abban meghatározó szerepe volt Lőrincz Etelnek és Kontár Jurajnak. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy támogattak. Etel rajzórákat adott nekem. Juraj tanácsokkal látott el, és akkoriban számomra hozzáférhetetlen külföldi grafikai és illusztrációs könyveket kölcsönzött. Ezek hihetetlenül inspirálók voltak! Rengeteget tanultam belőlük.

Már ebben az időben rendszeresen részt vehettem rajztáborokban is, Kovács Ferenc tanár úr irányítása alatt, aki később, a gimnáziumi éveim alatt is mesterem volt a Bonyhádi Képzőművész Körben. Szeretettel gondolok azokra a délutánokra, estekre és a művészeti kirándulásokra, melyek hihetetlenül értékesek voltak. Nagyon sok inspiráló kiállítást néztünk meg a kör tagjaival, Feri bácsi vezetésével. Fáradhatatlanul szervezte ezeket a mindig jó hangulatban eltöltött múzeumlátogatásokat.

- Hogy alakultak pályafutásod lépcsői?

- A gimnázium elvégzése után a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán végeztem. Az ottani grafikatanárom, Szekeres Ferenc unszolására határoztam úgy, hogy a tanulmányaimat tovább folytatom a Budapesti Iparművészeti Főiskola grafika szakán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Az egyetemi évek alatt storyboardokat (képes forgatókönyvek reklámfilmekhez) rajzoltam reklámügynökségek számára. Ez később is nagyon hasznosnak bizonyult: már a diplomaosztó előtt több állásajánlatot kaptam. Az első munkahelyem az Akció Produkció volt: Geszti Péter volt a kreatív igazgató, Fendrik Péter a művészeti vezető. Mindkét Pétertől sokat tanultam. Később néhány volt kollegámmal saját stúdiót alapítottunk, majd öt évig szabadúszó grafikusként dolgoztam.

- Szingapúrban élsz. Hogy kerültél oda, és mivel foglalkozol ott pontosan?

- Talán mondhatom, hogy ez egy mesébe illő történet. A hagyományos grafikusi munka mellett számítógépes grafikával is elkezdtem foglalkozni. Abban az időben ez meglehetősen nehéz volt, mert nem álltak rendelkezésre oktató videók, könyvek, cikkek. A magam erejéből tanultam ki a 3D grafika rejtelmeit és a munkáimat megosztottam az interneten. Itt talált rájuk Jonathan Harb, az Industrial Light & Magic egyik matte painting supervisora. Ő ajánlott állást a Lucasfilm akkor induló szingapúri irodájába. (Ez a történet mesébe illő része.) Hosszú tárgyalások után elfogadtam az állást és így kerültem Szingapúrba, ahol hollywoodi filmeken dolgoztam matte painterként (nincs rá megfelelő magyar fordítás: nagyjából háttér festőt jelent; a „matte painting artist” feladata, hogy a színészek mögé megteremtse az amúgy nem létező környezetet, helyszínt). Néhány film végén, a több száz név között ott az enyém is. (Transformers, Harry Potter, Indiana Jones, Star Trek, Iron Man, Rango stb.)A Lucasfilm után tanítani kezdtem egy szingapúri animációs iskolában, nagyjából kilenc éve. Gyakorlatilag azt tanítom, ami előzőleg a munkám volt: a grafikai tervezés alapjait és vizuális effekteket.

- A facebook és az instagram oldaladon egy ideje madarak tűntek fel…

- Angol nyelven Szingapúrban tanítani elég komoly kihívás volt, és eleinte nem sok energiám maradt az órák után. De hiányzott az alkotás, úgyhogy elkezdtem újra rajzolni, festeni – és a munkáimat ismét feltöltöm az internetre. Így talált rám egy amerikai nonprofit szervezet: The Nature Conservancy. A természetvédelmi tevékenységeik, kampányaik mellett egy magazint is megjelentetnek, és az egyik cikkhez volt szükségük néhány hagyományos módon festett illusztrációra. Nagy örömömre engem kértek fel ezeknek az elkészítésére. Nagyon élveztem ezt a projektet. Remélem még több hasonló illusztrációs munkára lesz lehetőségem!

- Engedj meg egy utolsó kérdést még: milyen a karácsony Szingapúrban?

- A trópusi időjárás miatt furcsa. Decemberben az északkeleti monszun nedves időt hoz, ami napi gyakoriságú esőket jelent. Ilyenkor a hőmérséklet csökken – de napközben még mindig 26-28 Celsius fok körül mozog. Ha kisüt a nap, a hőmérséklet már 30 fok fölé is mehet, tetézve a nagyon magas páratartalommal. Röviden: olyan, mintha Magyarországon nyáron ünnepelnénk a Karácsonyt – egy üvegházban. De egyébként az ünnepek hasonlóak, mint otthon: állítunk karácsonyfát, megajándékozzuk egymást és egy kicsit lelassul az élet. De nem nagyon, mert Szingapúrban a lakosság többsége kínai, és a kínai Holdújév ünnepe fontosabb számukra, mint karácsony.

- Kedves Zoli! Köszönjük, hogy szántál időt a válaszok megírására. Az öregdiákok nevében is kívánok Neked további sikereket a munkádban, és áldott, békés karácsonyi ünnepeket!                                                                       

Kirchné Máté Réka

 

Útravaló

 

Immánuel… Velünk az Isten!

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. (Jn 1,14)

Amíg Lukács Máriával, az angyallal, Józseffel, pásztorokkal és angyalsereggel mondja el részletesen karácsony történetét, Máté pedig József szemszögéből meséli el ugyanezt, kiegészítve a napkeleti bölcsek és Heródes történetével, addig János evangélista egyszerűen, tömören fejezi ki Jézus születésének történetét: az Ige testté lett. A teremtő isteni szó, mely egykor így szólt: „Legyen…” és lett, az embert megszólító szó, mely ősatyákat, a prófétákon keresztül pedig a választott népet szólította meg, hogy elmondja, kicsoda Isten, most egészen érthetővé, érzékelhetővé lesz a földre született Jézusban. Talán többen fogták kezükbe a csecsemőt (köztük Simeon és Anna), később többen hallották tanítását a bennünket szerető, kegyelmes Atyáról, és ugyancsak látták csodáit, gyógyításait. Sokan látták meghalni a kereszten, és egyeseknek megadatott, hogy találkozhassanak a feltámadott Úrral is. Ez az isteni szó, Ige jött közénk. Az Úrvacsora szentsége ugyanezt a csodát jeleníti meg, mintegy tömör Karácsonyként: egy falat kenyérben és egy korty borban testté lesz az Ige: Krisztus közöttünk van, jelen van. Tegye áldottá a köztünk lévő Krisztus Karácsony ünnepét mindannyiunknak, hogy megtapasztaljuk, érezzük, higgyük a köztünk lévő Isten Fiát, Krisztust. Áldott Karácsonyt!

Aradi András esperes

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg egységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek