Hírlevél - 2020 február

Hírlevél / 4. évfolyam 6. szám / 2020. február

 

Aktuális lapunk tartalmából:

 

  • A gimi atmoszférája egy életre feltöltötte – Interjú Csábrák Jánossal
  • Miniszterelnöki ösztöndíj
  • Beszélgetés frissdiplomás öregdiákjainkkal: Holló Noémi és Kacz Dánielk
  • Útravaló - Aradi András esperestől

 

A gimi atmoszférája egy életre feltöltötte

 

Csábrák János 1976-ban érettségizett a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban, s az általános iskolai testnevelői-edzői pozícióból 2010-ben érkezett vissza az alma materbe, hogy itt folytassa pályafutását. Januárban Budapesten átvehette a Magyar Diáksport Szövetség oklevelét, a 2018/2019. tanévi Diákolimpia legeredményesebb Tolna megyei testnevelőjeként.

- 1972-ben lettem bonyhádi gimnazista. A szászvári általános iskolában Csongor Győző volt a testnevelőm és osztályfőnököm, aki ide járt a gimnáziumba, és ő javasolta hogy jöjjek ide. Dévényi Ferencné lett az osztályfőnököm, Szabó Miklós a testnevelő tanárom. Micu válogatott gátfutó volt, és már az első órán megkérdezte, ki szeretne atletizálni. Mondtam, hogy én szeretek futni meg ugrani. A gátfutó csoportba kerültem, nagyon jó volt a társaság. Eleinte 110 gátaztam. Bírtam a résztávokat és jó volt a gáttechnikám (sokáig iskolacsúcsokat tartottam 110 gáton), adta magát, hogy menjek át a 300, később a 400 gátra. E kettő lett a fő versenyszámom, és a 400 m. Viszonylag gyors voltam, tudtam 11,1-et 100 m-en, benne voltam az iskola 4x100-as váltójában. Negyedikes koromban nagyon jó váltónk jött össze, a szombathelyi országos középiskolás bajnokságon 5. lettünk. Így kezdődött a sportolói pályafutásom.

- Edződtől lestél el szakmai fogásokat is?

- Igen, bár ez csak utólag tudatosult bennem. Szabó Miklós a példaképem volt, edzésvezetése nagyon tetszett: beállt a pálya közepére, és rálátott minden szakág munkájára. Második után beiskoláztatott engem egy középiskolásoknak szóló sportvezető képző tanfolyamra, és harmadiktól én lettem a gimnázium sportfelelőse. Tanév elején lejártam az osztályokat, ki milyen bajnokságban indul el, utána megcsináltam a sorsolásokat. E feladat nagyban hozzájárult, hogy testnevelő tanár lettem, emellett nagyon szerettem a történelmet és a földrajzot. 1976-ban felvettek a tanárképzőre. A katonaság előtt átigazoltam Szekszárdra, mentem az edzőm után. A belügyi sportegyesületeknek volt egy szpartakiádja Lengyelországban, az atlétákból összeszedtek egy Dózsa-válogatottat, ott indultam 400 gáton, ill. a 4x400-as váltóval dobogósak lettünk. Ez volt az első külföldi utam a sporton keresztül. Augusztusban az ifjúsági bajnokságon második lettem, és azt mondták, szeptember végén válogatottként rajthoz állhatok Gyulán a románok elleni viadalon. Igen ám, de szeptember elején megkaptam a katonai behívómat, így ugrott a válogatottság… Hosszú évekre megmaradt a tüske, hogy nem tudtam magamra húzni a válogatott mezt, pedig megdolgoztam érte – mondja elcsukló hanggal. – Az lebegett előttem, hogy ezt egyszer vissza kell kapjam az élettől. 32 évet kellett várnom rá…

- Ne szaladjunk ennyire előre…

- Főiskolásként a PMFC-ben edzettem. Oláh Mari [Annamária – A Szerző] testnevelő második év végén hívott tanítani a bonyhádi 2-es iskolába. Úgy éreztem, még nem tudok annyit, hogy ezt bevállaljam. Beszéltem az iskolaigazgatóval, hogy ha megtartják az állást, akkor ígérem, visszajövök ide. Negyedikben kijöttem Bonyhádra, és levelezőn végeztem az utolsó évet. Beindult a tesi tagozat. Atlétikában a serdülő korosztállyal kezdtem el foglalkozni. Volt egy nagyon jó korosztály, akikkel 3000 méteren országos bajnokságot nyertem. Nagyon jó mezei futó csapataim voltak, országos bajnokságot is nyertünk, diákolimpián második lett a csapatunk. 92-ben kicsit magamra maradtam, belefáradtam abba, amit addig csináltam. Észrevettem az udvaron jól focizó gyerekeket, átváltottam labdarúgásra. Eljutottunk az országos döntőbe, ahol büntetőrúgásokkal kaptunk ki. Puskás Öcsi bácsi végignézte a meccsünket, és azt mondta: Ti voltatok itt a legjobb csapat. Kiépítettem egy felmenő rendszert elsőtől hatodikig, kitaláltam rá a Bonyhádi Focisuli Alapítványt 95-ben, és bevontuk a másik két általános iskolát is. Ez a rendszer jól működött, egész Dél-Dunántúlt végigvertük, országos ezüstérmesek lettünk. 2000-ben úgy gondoltam még utoljára váltok egyet, és megalapítottam a Botond DSE-t, belevettük a labdarúgást, az atlétikát, aztán belekezdtem a röplabdába. A magyar röplabda egyik legnagyobb tehetségét, Baróti Árpit én fedeztem fel, innen került először Kaposvárra, most már járja a világot. 2009-ben elkezdték összevonni a bonyhádi iskolákat, megalakult a BONI és tagintézmények lettek. Ez a diáksport szempontjából jó volt, de az összevonásokkal kapcsolatban nem minden tetszett… A legjobbkor szólítottak meg a gimnáziumból 2010-ben, bár nem volt egyszerű 30 év után váltani… Akkor 53 éves voltam, de olyan energiákat hozott elő bennem a váltás, amikről nem is tudtam. A feleségem mindenben támogatott. A kollegákkal kialakítottunk egy nagyon jó szakosztályi modellt, szakági edzésekkel, én lettem a középtávfutó, hosszúsprint edző. Sokat segített, amikor átjöttem, hogy voltak olyan gyerekek, akiket a 2-es iskolából ismertem. Például Bartha Dávid, aki a versenyzőm lett, vele rendkívül szép sikereket értünk el. És eljött az idő… A junior válogatott ment Szarajevóba a Barátság Kupára, és felkértek, hogy a 20 fős keretnek legyek az egyik kísérője. Ekkor kaptam vissza az élettől azt, amit éreztem, hogy előbb-utóbb meg fogom kapni: magamra húzhattam a válogatott mezt.

- Aztán jött Varga Lőrinc, eddigi legeredményesebb atlétád.

- Lócival a klub eddigi legjobb sikereit értük el, rengeteget tanultam én magam is. Egy idő után szimbiózisban élsz a versenyzővel: ízekre szedtük egymást, a másikra nézve pontosan tudtuk, milyen állapotban van. Óriási élmény volt a junior világbajnokság és a junior Európa-bajnokság, e másodikra érett be igazából. Jól meghatároztuk a célt, az ideje alapján a 4-6. helyet elérhetőnek tartottuk – meg is lett a 4. helyezés. Fantasztikus volt érezni, hogy egész Bonyhád szurkol nekünk, ez nagy erőt adott, ezért érdemes csinálni.

- Gondolkodtál már azon, hogy igazából mit kaptál a sporttól?

- Nem munkaként kezelem, a sport számomra egy életforma. Egy elismerés kapcsán pedig jó érzés, ahogy a volt tanítványaim reagálnak, most például ezt írta az egyikük: „Sokan vagyunk, akiknek egy életre szóló pozitív példával szolgáltál. Erős, megingathatatlan, de mégis segítő kezet adtál a legfogékonyabb éveinkben. A magam és csapattársaim nevében köszönjük és gratulálunk”. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy hű a mindenit, valószínű mégiscsak csináltam valamit. Mindig igyekeztem magamat adni és arra figyelni, hogy a gyerekkel együttműködést találjak. A legjobb, hogy tudtam segíteni embereknek.

- A gimnáziumban diák és tanár is voltál, mennyiben látod most másnak az intézményt?

- Alapvető különbség, hogy dupla a tanulói létszám. Mikor én jártam, családias hangulatú gimnázium volt, 330-350 fővel, szinte mindenki ismert mindenkit. Rohanóbb lett az élet. Akkor szombatonként is volt tanítás, de nem volt ekkora pörgés. A lehetőségek sokat változtak pozitív irányban, most határ a csillagos ég.

- Beszélgetésünk apropója, hogy te lettél a 2018/2019. tanévi Diákolimpia legeredményesebb testnevelője Tolna megyében.

- Az elismerést én az elmúlt 40 évre fogom föl, bár az indoklás egy évről szól. Az biztos, hogy amikor 30 év után váltottam és visszatértem a gimibe, az érdekes helyzet volt: dolgozott még itt olyan kolléga, aki engem tanított anno, ültek olyanok a tantestületben, akik kollégáim voltak a 2-es iskolában, és voltak olyan kollégák, aki a tanítványaim voltak. Itt ugyanazt kell csinálni, mint az általános iskolában, bár néhány dolog más: nagyok az osztálylétszámok, nagyok a gyerekek, jóravaló, szófogadó diákok járnak ide. Itt inkább fejre kell hatni, a kicsiket még meg lehet fogni érzelmileg. Olyan érzés volt, mintha érettségi után kimentem volna az utcára egy körre (30 év volt ugyan), és visszajöttem. Olyan töltést kaptam annak idején itt a 4 év alatt, hogy folyamatosan abból élek. Volt egy szuper atmoszférája ennek a gimnáziumnak, amit csak az ismer, aki ide járt. Ennek az atlétikai, sportolói közösségnek olyan varázsa volt, hogy azt nem lehet máshol megszerezni.

Gratulálunk valamennyi bonyhádi öregdiák nevében!  

Kirchné Máté Réka

 

Miniszterelnöki ösztöndíj

 

Miniszterelnöki ösztöndíjban részesült Kozma Csaba. A fiatal a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulójaként tavaly aranyérmet nyert a Szegeden rendezett 30. Nemzetközi Biológia Diákolimpián. Kiemelkedő teljesítménye elismeréseként február 6-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében vette át azt az oklevelet, mely igazolja, hogy egy éven át havi nettó 45 ezer forint ösztöndíjban részesül. A tanúsítványt Orbán Viktor miniszterelnök látta el kézjegyével. A rendezvényen ugyancsak oklevelet vett át Péter Csaba felkészítő tanár.

– Immár a Szegedi Tudományegyetemen tanulok, a Természettudományi és Informatikai Kar hallgatójaként, biológia alapképzésen – mondta Kozma Csaba. – Az első félévben valamennyi vizsgámat jelesre teljesítettem. Tagja vagyok egy kutatócsoportnak, mely az izomszálak fejlődésével foglalkozik. Jól érzem magam Szegeden, de azért, ha tehetem, utazom haza Kakasdra, a szülői házba.

A képen Kozma Csaba (balra) és Péter Csaba a rendezvényen. Forrás: teol.hu

 

Beszélgetés frissdiplomás öregdiákjainkkal:

Holló Noémi és Kacz Dániel

 

A BÖSZ Hírlevél születése óta már hét alkalommal jelent meg beszélgetés frissen diplomázott öregdiákjainkkal, legutóbb 2019 augusztusában olvashattak azonos témájú interjút a BÖSZ Hírlevél olvasói.

Ezúttal a sorban 14. és 15. interjúalanyomhoz érkeztem e témában. Míg Holló Noémi – egykori évfolyamtársamként – az állatorvosi pályán indul el diplomája megszerzésével, addig egykori osztálytársam, Kacz Dániel mechatronikai mérnökként kezdi meg karrierjét.

Holló Noémi

 Általános iskola

 2002-2010 BONI Széchenyi István Általános Iskola és AMI, Bonyhád

 Középiskola

 2010-2014 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2014-2020 Állatorvostudományi Egyetem, Budapest

 Elvégzett szak

 állatorvosi szak

- Dr. Holló Noémi, állatorvos.

- Számomra sosem volt kérdés, hogy ezt a pályát válasszam hivatásomnak, így beálltam a sorba, és én leszek a 9. állatorvos a családban – ha jól számolom. Volt ugyan, hogy rövid ideig mégis elgondolkoztam más egyetemeken is, de végül maradtam az eredeti tervnél. Mindig voltak állataink, felsorolni is nehéz lenne... Onnantól fogva, hogy megtanultam állni, lent segédkeztem a rendelőben, Apukám mellett [Dr. Holló Sándor /A szerző]. Sokszor elkélt, hogy pici volt a kezem... A lelkesedésem azóta is tart, amikor otthon vagyok, igyekszem segíteni. Sokan kérdezik, hogy „megmondták-e, hogy állatorvos leszel, és kész?” – de ez nem így van. Ha más szakmát választottam volna, biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy támogatott volna a családom.

- Volt-e szerepe pályaválasztásodban a gimnáziumnak, tanáraidnak is?

- Nagyon szerettem a biológia és a kémia órákat, főleg ha valamilyen gyakorlati rész, vagy kísérletek voltak. Sok egyéni és csapatversenyen vettem részt, ahol szép eredmények születtek, ezek is megerősítették bennem azt, hogy helyes úton haladok. Sokszor eszembe jutnak Nagy István tanár úr szavai, miszerint „lódoktor” leszek. Mindig boldog vagyok, amikor találkozom Nagy Andrea tanárnővel, szívesen idézzük fel a biosztáboros emlékeket.

- Kire emlékszel vissza még szívesen?

- Hú, sok kedves emlék fűz a tanáraimhoz. Csábrák János tanár úr, az osztályfőnökünk mindig próbálta összekovácsolni a csapatot, sokat tanultunk tőle ezen a téren is. Árki Rita és Nász Gyöngyi tanárnőimmel az évek barátokká kovácsoltak össze minket. Amikor otthon vagyok, mindig próbálunk legalább egy kávé erejéig összefutni, és beszámolni az elmúlt idők történéseiről. Mindig boldog vagyok, amikor találkozom Antóni Judit tanárnővel, szívesen idézzük fel a vicces emlékeket, és jólesik, amikor azt hallom tőle, hogy „jaaaaj Noémi, visszasírjuk az osztályát”. Breining Beáta és Kimle Mária tanárnők is nagyon lelkesen szaladnak felém, ha a gimiben járok. Szerettem a matek órákat, főleg amikor Kimle Mária tanárnő óra végén, szorgalmi helyett, egy jól bevált sütireceptet diktált.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Ha eltervezek valamit, biztos, hogy nem úgy alakul, ezért azt tudom elmondani, hogy jelen pillanatban mi a felállás. Megpályáztam egy ösztöndíjat, amivel 3 hónapra tudnék kiutazni Ausztráliába egy externshipre. 2019 nyarán-őszén már volt lehetőségem Spanyolországban eltölteni egy kisállatklinikai gyakorlatot, ami nagyon tetszett. Ezen fellelkesülve bízom benne, hogy sikerül megnyerni a pályázatot. Nagyon szeretnék tanulni a kinti orvosoktól, leginkább az ortopédia és az onkológia érdekel, és kipipálhatnám a bakancslistám első pontját is. Mellesleg nincs messze a Nagy Korallzátony sem, ahol mindenképp sor kerülne egy kis búvárkodásra is.

- Kiknek és miért ajánlanád az állatorvosi szakot a mai gimnazisták közül?

- Mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a kihívásokat és a kávét, mert ezekből biztosan nem lesz hiány. Viccet félretéve, aki az állatorvosi mellett dönt, nem kell félnie attól, hogy „oda nagyon sok kémia és biosz kell”, mert mindig ez az első, amit hallok. Teljesen az alapoktól kezdtünk mindent. Az első nehézség számomra az anatómia volt, nagyon sok mindent kellett bemagolni, amiket később nem feltétlenül hasznosítunk. Ez mondjuk nem csak erre a tárgyra [és nem csak erre a pályára /A Szerző] igaz. De bele lehet, és bele is kell jönni az új tanulási módszerekbe, aztán már nem lesz olyan ijesztően nagy dolog, hogy egy diasor 300 dia, főleg ha van mellette 1200-as is. Az egyetemi élet nagyon jó, a dékán úr is mindig azt mondta, hogy nem szabad állandóan tanulni, néha bulizni is kell – és aki ide jelentkezik, ezt fogadja meg! Nem szabad állandóan a könyvek felett ülni, mert utána nem lesz majd ennyi időtök.

- Mit jelent számodra a bonyhádi gimnázium?

- Büszke vagyok rá, hogy A Petőfibe járhattam. Mindig jó érzéssel tölt el visszamenni, és egy kicsit megint gimisnek érezni magam. Sok volt osztálytársammal tartjuk a kapcsolatot, van akivel napi szinten beszélünk, gyakran találkozunk, és van, akivel csak félévente. De mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Szívesen emlékszünk vissza a régi közös élményekre, a középiskolás mindennapokra, a délutáni kávézásokra, a gimis bulikra, az osztálykirándulásokra, vagy az érettségi utáni közös nyaralásokra. Tanáraimmal is mindig örülünk, ha találkozunk Bonyhádon, szívesen hallgatjuk egymás beszámolóit, hogy mi történt velünk, mióta érettségi után kiléptünk a bonyhádi gimi ajtaján.

- Engedd meg, hogy ezúton is gratuláljak diplomád megszerzéséhez és kívánjak sikeres pályakezdést – pályázatot!

 

Kacz Dániel

 Általános iskola

 2002-2008 Csapó Vilmos Óvoda és Általános Iskola, Dunaszentgyörgy

 Középiskola

 2008-2014 Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád

 Egyetem

 2014-2020 Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest

 Elvégzett szak

 mechatronikai mérnök

 

- Országos és nemzetközi matematika- és fizikaversenyek eredményes résztvevője voltál gimnáziumban. Ha nem ismernélek, bizonyosan feltenném a kérdést: hogyan lesz valaki mechatronikai mérnök. Inkább a miértje érdekel.

- Szerettem mind a matematikát, mind a fizikát és valamit alkotni akartam. Tetszett, hogy ez a szak sok területet átfog, így nagy mozgásteret biztosít. A matematika tanáraim és a fizikatanáraim – Városi Anna, Csötönyi Nóra és Wiandt Péter – is nagy befolyással voltak rám e tantárgyak megszeretésében. Amellett, hogy megszerettették velem e tantárgyakat, szinte minden fizika- és matematikaversenyre elküldtek, elvittek, ahol nem csak összemérhettem a tudásom más diákokkal, de tanulhattam is, illetve sok helyre eljuthattam és új ismeretségekre tehettem szert.

- Miért ajánlanád a mérnöki pálya ezen ágát a jelenlegi gimnazistáknak?

- Amint már említettem, nagyon nagy területet átfog a mechatronika, így ha valaki csak azt tudja, hogy műszaki pályán szeretne továbbtanulni, de nem tudja, hogy gépészet, elektronika vagy esetleg a programozás érdekelné, akkor itt mindegyikbe kellően belelát és a későbbiek során az egyikbe sokkal mélyebben el is merülhet. A BME-t én azért választottam, mert nagy és nívós egyetem, rengeteg képzéssel, valamint nem utolsó sorban Magyarországon neve is van. Az elhelyezkedése, a kollégiummal együtt pedig nagyon jó, hiszen közel van a belvároshoz.

- Merre tovább?

- Először is szeretnék a szülőotthonom környékén élni, családot alapítani. A munkának az eldöntése pedig éppen most foglalkoztat, hiszen, ha nem is nappalin, de szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat.

- Mit jelent számodra bonyhádi petőfis öregdiáknak lenni?

- Egy csomó kedves emléket, kedves ismerősökkel, akikkel mindig örömmel találkozom. Így, ha arra járok és megtehetem, akkor beugrok köszönni a régi tanáraimnak, megérdeklődni, hogy vannak ők, és mi újdonság van az iskolában. Az érettségi találkozónkra is nagyon szívesen mentem vissza, hiszen így szinte minden volt osztálytársammal találkozhattam, pár volt tanárunkkal egyetemben, azokkal is, akikkel nem sikerült találkoznom az elmúlt 5 évben.

- Köszönöm, hogy elfogadtad a BÖSZ Hírlevél felkérését, gratulálok diplomaszerzésedhez, további tanulmányaidhoz pedig szép sikereket kívánok!

Ezúton szeretném jókívánságaimat tolmácsolni mindazoknak, akik a 2019/2020-as tanév őszi félévének végén váltak frissdiplomás öregdiákjainkká, gratulálok mindnyájuknak!

Filó Tamás

 

Útravaló

 

Szolgaság vagy szabadság az élet?

Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! 1Kor 7,23

A XXI. században talán joggal gondolhatnánk: szabadok vagyunk. Annyiféle jogi eszköz véd bennünket, emberségünket, személyünket a korábbi évszázadok elnyomásaitól, hogy okkal feltételezzük: nyíltan vállalhatjuk fel azt, akik vagyunk. Ha azonban komolyabban megvizsgáljuk életünket, kapcsolatainkat, rájöhetünk, hogy egyáltalán nem vagyunk szabadok. Véleményünket, hozzáállásunkat erősen befolyásolják azok a közösségek, emberek, akik körülvesznek minket. Ráadásul elég hamar ki is közösíthetnek ezekért. Így hamar függő helyzetbe kerülünk másoktól. Pál apostol azonban arról akar meggyőzni, hogy e világban mégiscsak szabadok lehetünk, ha tudjuk, megváltottak vagyunk: Krisztus megváltott minket. Áron vétettünk meg: vére árán. Ezért – ha oly sok befolyásoló erő, tényező is vesz körül minket, mégis szabadok lehetünk. Persze Jézus tanítása alapján szelíden, mint a galambok, és okosan, mint a kígyók (Mt 10,16). De mindenképpen szeretettel, ahogyan mennyei Atyánk is szeret.

Aradi András esperes

 

 

 

 

Kiadó:BÖSZ,Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szerkesztő:Kirchné Máté Réka – tel.: 06-30/986-1967, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Érettségi találkozó szervezése esetén segít:Tormássi Éva – tel.: 06-20/824-6979, email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

BÖSZ-tagdíj, ill. pártolói tagdíj befizethető a 11746036-20007872 számlaszámra. Az összeg egységesen minimum 2.000 Ft. A közlemény rovatban kérjük feltüntetni a befizetett évet, a befizető (leánykori) nevét, ill. az öregdiákok az érettségi évét is írják be.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Keresés

Friss hírek